Kicsit most össze-vissza jönnek ezek a kihívásos bejegyzések, ne haragudjatok. Nem tudom mennyivel vagyok lemaradva, olyan 2-3 kb, pótolom majd ahogyan tudom, ígérem.
A legnagyobb hatást, ha lehet így fogalmazni apukám tette rám az életben. Olyan dolgokon ment keresztül és olyan rendíthetetlen kitartással, amit én elképzelni sem tudok, nem hogy megvalósítani. Amikor én első osztályos voltam egy szörnyű betegség érte őt, erről viszont nem szeretnék részletesen beszélni, ne haragudjatok ez nálam nagyon bizalmi téma. Szörnyű volt nézni azt az állapotot amibe minden előzetes dolog nélkül egyik napról a másikra belekerült, ő mégis felépült hosszú évek alatt. Rengeteget dolgozott az egészségi állapotáért, sosem nyavajgott, hogy elege van és senkitől nem várta el, hogy sajnálják. Tényleg, embert nem tisztelek  úgy mint őt. Persze, anyát is tisztelem emiatt, hogy végig mellette állt mindenben, a legtöbben csak leléptek volna elég hamar. De hihetetlen erőt ad az, hogy miken ment közben keresztül hatalmas kitartással. Ez inspirál természetesen engem is a céljaim eléréséhez. Ha ő megtudott valósítani egy hatalmas dolgot, én miért ne tudnák egy negyed akkora jelentőségűt véghez vinni? Semmi sem lehetetlen.

Komolyan nem értek egyes tiniket akik 14-18 éves korban már gyereket szülnek. Nem ítélem el őket, sokak történetét nem is ismerem, ehhez pedig így egyáltalán nincs jogom. Pusztán elmondom a  véleményemet a dologról, remélem senkit nem sértek meg vele, bár nem hiszem hogy van itt olyan aki ebben a cipőben jár. Egyre többen vállalkoznak erre a feladatra, az én közvetlen közelemben is nap mint nap látom. Van egy lány pár háztömbnyire, 1 évvel fiatalabb nálam és már anyuka, a kisbabája egy év körüli. És nemkell azt hinni, hogy akkor a barátja legalább pár évvel idősebb, nem, velem egykorú ő is. Amikor megláttam, csak pislogtam mint hal a szatyorban, hogy ezt mégis miért? Évekkel ezelőtt még együtt babáztunk, mostmeg anyuka lett. Én hatalmas felelőtlenségnek tartom, főleg ha szándékos is a dolog. Egy tizenakárhány éves gyerek (mert az még bőven gyerek, bármennyire is érett a felfogása, az ilyen eseteknél pedig alapból egyáltalán nem közelít az éretthez...) még fiatal ehhez, elronthatja vele az egész életét. Mit fog kezdeni pár év múlva? Az iskolát nem fejezi be, miután idősebb lesz a pici sem hiszem, hogy folytatja, de természetesen tisztelet a kivételnek. Tanult ember sem talál állást, nemhogy egy érettségivel sem rendelkező. És egy diákszerelmben bevállalni egy gyereket... Hát, kíváncsi vagyok mi lesz velük pár év múlva. Nektek mi a véleményetek erről a témáról?

Boldog vagyog vagyok, ha...
+ süt a nap - szeretem a kellemes időjárást, télen hajlamosabb vagyok a letörtségre és a szomorúságra
+ olyan embernek jutok eszébe akiről azt hiszem, hogy már rég elfelejtett - kellemes meglepetés
+ megveszek egy olyan ruhát vagy cipőt, amibe rögtön beleszeretek
+ megdícsér valamelyik némettanárom - nehéz náluk ezt elérni
+ anyu hirtelen beállít a szobámba, hogy készülődjek megyünk ide vagy oda - szeretem az ilyen spontán programjait
+ ülök a buszon félálomba a gondolataimmal, zenével a fülembe és utazok Pest felé
+ spontán kapok egy üzenetet egy általám szeretett vagy kedvelt személytől, amikor nem számítok rá

Most derült ki, hogy vannak, akiknél nem jeleníti meg az oldal a hátteret. Kissebbre nem vehetem, mert akkor a nagyobb méretű képernyőknél gagyin fog kinézni. Amúgyis volt már nagyobb fájlméretű háttér az oldalon, azzal pedig nem voltak ilyen problémák. Már feltölteni sem akarta egyébként, végül egy másik gépről sikerült csak. Valakinek valami használható ötlet erre?:S Megköszönném.

Ui.: ja igen. Akiknél esetleg nem jeleníti meg, kérlek írjátok meg a chatbe! Nagyon szépen köszönöm.

Mikor Timinél vagyok Pesten kaja közben általában mindig nézünk valami sorozatot. Ezt a szokást egy idő után átvettem itthonra is, szóval így mindennap nézek valamiből egy-két részt. Jó, ezen kívül is szoktam természetesen ha unatkozom vagy éppen van rá időm. Először is említeném az Odaátot (Supernatural). Most a hatodik évad elejénél tartok valahol, bár számomra az első három évad a favorit, talán még a negyedik is belefér. Utána már nem ragadott meg annyira a történet, de majd valamikor folytatom szerintem. Egyébként Odaátot még két ok miatt nem szeretek nézni. Először is, vannak benne undorító részek, az pedig evés közben nem a legkellemesebb. Másrészt pedig egy-két rész után rettenetesen tudok félni egyedül itthon.  Szóval ez mostmár arra az esetre marad, ha átjön valaki. Vagy körbeszórom a szobámat sóval (ezt csak azok értik, akik nézik a sorozatot vagy jártasak ilyen témákban)... Szeretem még emellett a Vámpírnaplókat. Mondjuk valószínűleg az is bennevan a rajongásom eredetében, hogy Damon nézése és egy-két mozdulata hihetetlenül hasonlít egy általam szeretett személyéhez. Bár csak ez az egy olyan sorozat van, amit az elejétől a végéig megnéztem. Szoktam még ezeken kívül Gossip Girlt nézni (hahh, épp most lett vége), Skinst és Jóbarátokat. Ööö biztos van még ezeken kívül is amibe bele-belenézek, de ezeket szeretem a legjobban.