Igazából ez szerintem egy eléggé érdekes téma, ha picit több időm lenne rá, valószínűleg jobban átgondolnám és bővebben kifejteném az álláspontomat erről. Viszont eléggé sietősre kell vennem most a blogolást, nemsokára indul a buszon, a dolgom pedig még rengeteg. Igazából hiszek is benne meg nem is. Itt két példát szeretnék felhozni, mindkettő saját tapasztalat. Konkrétan lassan 3 éve volt, hogy megtetszett egy srác így első látásra. Persze, azért ott nem annyi volt, hogy ránéztem és meghaltam a kinézetétől, ennél azért több volt, odajött satöbbi. Na mind1. Lényeg, hogy megfogott benne valami, de olyannyira, hogy számomra ő a Top 1 pasi azóta a buli óta, ahol megláttam. (Azóta egyébként sikerült megismernem őt közelebbről) Így természetesen még jobban beleestem, tehát itt azthiszem igaznak bizonyult a mondás. A másik példa szintén egy buli alkalmával megismert srácról szól, nála viszont a kinézete mellett a személyisége nyűgözött le. Persze, jól nézett ki, viszont egyszerűen olyan durván pozitív "erő" sugárzott a srácból, hogy az valami hihetetlen. Ha csak mellette álltál, akkor is érezted. Tényleg nagyon komoly pozitív személyisége volt, ami számomra szinte a legjobb emberi tulajdonság. Viszont ha valaki első ránézésre megtetszik, az korántsem szerelem. Ebben viszont biztos vagyok. Addig ezt senki nem jelentheti ki (persze, kijelentheti, de akkor önmagát is becsapja az illető) amíg rendesen meg nem ismeri. Az pedig nem egy-két sziamizu vagy egyéb felszíns beszélgetések után lesz. Még az sem számít igazi ismertségnek, legalább is nálam. Persze, rengeteg olyna is van, aki első látásra "beleszeret" a nagy Ő-be, utána megismerkednek és kiderül, hogy egymásnak lettek teremtve. Na, az ilyenekre mondom, hogy igazán szerencsések... :D Ezt a témát most nem is részletezném bővebben, azthiszem mindent elmondtam. Holnap (remélhetőleg) jövök egy alapos kis élménybeszámolóval a Szigetről, amint kissé összeszedtem magamat. :D Addig is legyetek jók!<3