Nem rég volt erről egy érdekes eszmefuttatásom egy barátnőmmel, hogy vajon mit is érdemes magadra tetováltatni. Eléggé különböző véleményen voltunk, le szeretném írni az én álláspontomat. Viszont már az elején leszögezném, hogy ez csak is az én egyéni véleményem, ezt más (valószínűleg elég sokan) nem így látja. Engem viszont érdekel a téma, tehát virtuális tollat ragadva most körmölni kezdem gondolataim.
Kezdjük ott, hogy szeretem a tetoválásokat. Persze csak ha az igényes és szép. Másokon igazából mindenféle tetoválás tetszik, ha illik az adott emberhez, az már más téma, hogy magamon milyet tudnék elképzelni, de erről inkább egy későbbi bejegyzésben talán. Ott kezdődött az apró kis nézeteltérésünk, hogy vajon mit érdemes magadra tetováltatni, és mit nem. Hát igazából nem is tudom, hogy mivel kapcsolatban egyezett a véleményünk, konkrétan semmiben. Én már az idézeteket elcsépelt dolognak tartom, mindenki írja őket mindenhova, igazából anélkül, hogy átgondolná a jelentését. Üres szavak, nem értik a lényegét, annyi kedvencük van, aminek a fele üti egymást... És akkor magukra tetováltatják. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit varrat magára, a saját bőre, de ennek van értelme? Hogy évek múlva rájöjjenek, hogy igazából semmit nem jelent ez nekik. Egyszer olvasták, meg tetszett, nem ösztönzi őket semmire, semmi emlék hozzá, mélyebb gonolat, csupán jól hangzik. Mert rengeteg ilyen van.
Másik kedvencem, a varrassuk magunkra a szerelmünk nevét vagy legalább a kezdőbetűjét. Szinte hetente látom itt-ott az ilyen képeket, majd rá kis idő múlva természetesen megjelenik az állapotnál az "egyedülálló" szócska is. Akkor pedig néznek mint Rozi a moziban, hogy ezzel most mi legyen. Vannak örök, életre szóló szerelmek, ismerek ilyet is, nekik az ismerkedésük dátuma van a csuklójukon, majd a házassági évfordulójuké. Viszont amikor egy tizenegynéhány éves bevállal egy ilyet... A poén pedig az, hogy legtöbbet olyanoknál látom, akik gyakran váltogatják életük szerelmét. A végére az egész abc ott fog díszelegni a derekukon. És az is lehet, hogy a következő partnered nem fogja túl jó szívvel nézni, hogy neked a Pistike neve ott virít a válladon. Ez a tetoválás véleményem szerint szolgálhat egy rossz emlékként, ha esetleg csúnyán összekaptatok az illetővel és a pokol mélyére kívánjátok egymást, vagy akár szép emlékként is az együtt töltött hónapok/évek miatt. Akár tanulság is lehet.
A következő eltérés az arcképeknél volt. Ezt viszont én nem tartom hülye ötletnek. Láttam már olyan apukát, aki a kislánya képét tetováltatta a karjára. És ott van az az eset, amikor a példaképüket vagy olyan embert varratnak magukra, aki valamilyen szinten inspirálja őket valamire. Ez szerintem jó dolog. Persze erre is van ellenpélda, mint mindenre.
Következzenek az apró kis szavak. Talán a "legmenőbb" a love felirat, főként csuklón vagy az ujjakon. Sztárokon csak-csak elnézegetem meg másokon, úgy igazából tetszik is a dolog. De magamon valahogy nem tudnám elképzelni... Olyan hamar meg lehet bánni az ilyet. De, hogy itt is legyen valami jó... Egy közeli ismerősöm az eddigi élete során elég nehéz dolgokon ment keresztül, sajnos töbször próbálkozott már durvább dolgokkal is önmaga ellen, ami akár szörnyűséghez is vezethetett volna. Ő még is átvészelte ezeket, most úgy-ahogy boldog, próbál pozitívan tekinteni a jövőjére és ahogy én ismerem, ennek érdekében mindent megtesz. Most egy hope feliraton gondolkozik vagy egy "Soha ne add fel"-hez hasonló angol feliraton, ezt sajnos nem tudom pontosan. Viszont róla annyira lejön, hogy neki ez tényleg fontos, ez emlékezteti arra, hogy hova ne jusson vissza és csak előre tartson az életében.
Senkit nem szeretnék lebeszélni a tetoválásokról, én is szeretnék majd a későbbiekben. Viszont szerintem nem ártana azért alaposabban átgondolni, hogy mit is szeretnénk magunkon viselni életünk hátralévő részében, mert az bizony ott marad, egy stílusváltásnál nem szabadulsz olyan könnyen tőle, mint a megunt ruhadarabjaidtól, mellesleg nem egy olcsó mulatság. Akár gondot okozhat később munkahelyeknél is, nem árt előre tervezni. Egy nem kívánt tetoválás pedig alaposan rombolhat az önbizalmon is. Természetesen tisztába vagyok azzal is, hogy a már felsorolt állításaimra mindenhol van ellenérv, valószínűleg sokatoknak van olyan ismerőse akire a fent leírtak nem igazak. Nem is őket akartam "bírálni". Ha valakinek akár egy apró szivecske is sokat jelent, netán erőt ad neki és örömel néz rá, akkor csináltassa meg, ez teljesen az ő döntése.