Nem szoktam ennyire személyes témákba belemenni itt, most viszont úgy érzem, hogy jobban érezném magamat ha kiírnám mit is érzek most. Igazából már vasárnap óta szeretném megírni ezt a bejegyzést, csak sajnos időm nem igazán volt rá, ne haragudjatok.
Anya vasárnap reggel azzal fogadott, hogy el szeretne költözni itthonról. Igazából ezt már egy évvel ezelőtt is felvetette, azonban akkor nem bizonyult túl komolynak a dolog. Most viszont már a kiszemelt lakás is van, ahova nekem is mennem kéne, az iskolám utcájában. Mondhatnám, hogy nem lepett meg a dolog. De igen, marhára lesokkolt. Rettenetesen sokat veszekednek itthon apával, de olyan lényegtelen dolgokon, hogy egyszerűen a fejemet fogom, hogy komolyan ez miatt megy a balhé? Hogy 5 évvel ezelőtt tettek-e sót a salátába? Utána 1 napig persze nem szólnak egymáshoz, mert mindkettő szörnyen makacs és neki biztosan igaza van... Igazából mindkettőjüknek kéne változni, de talán csak egy-két apró dologban. Apa jobban elismerhetné anya munkáit is, anya pedig leszokhatna arról, hogy kb folyamatosan üvölt. Nem, nem velünk, nem ránk harakszik. Hazajön, takarít, közben üvölt pár sort úgy egymagában, levezeti a feszültséget így és utána már jókedve van. Csak mi ettől apával falnak megyünk, de mind1. A "poén" az, hogy hetente kb 2x összekapnak tényleg valami apróságon, a hét többi napján pedig elvannak egymással. Néha úgy nézek rájuk amikor ilyen baromságokat játszanak egymással, hogy úristen, hány évesek is? Nyáron amikor szabadságon voltak rengeteg időt töltöttünk hármasban, senkiben nem merült fel, hogy idáig fajulnak a dolgok. Vígan elmentek ketten strandolni, semmi problémájuk nem volt. Persze, megértem, hogy fáradtak és ezért türelmetlenebbek is. De akkor is. Számomra mindig a mi családunk volt a tökéletes család. Tényleg az volt. Sőt, talán még az is. Amikor nem megy itthon a balhé. Tényleg rettenetesen jól el tudunk szórakozni egymással, szerintem ezzel egyébként sajnos nagyon kevesen vannak így, akik szinten jól megértik egymást a szüleikkel. Viszont mentünk keresztül hárman baromi nehéz dolgokon, amik miatt talán változtak a szüleim is. Nem sokan csinálták volna végig azt apa mellett amikor beteg lett, mint anya. Igazából nem tudom, hogy álljak ehhez. Egyikőjüktől sem szeretnék külön lakni még úgy sem, hogy egyik héten itt, másikon ott. A suli mellett így is alig van időm, naponta pedig nem tudok majd mindkét helyre rohangászni. Persze anyával elbeszélgettem erről komolyabban is, ő igazából azért szeretné ezt megtenni mert úgy gondolja, hogy apa és az ő családja nem hiszik el, hogy ő képes megtenni ezt és hogy egy gyáva hangember csak. És lehet, hogy 1-2 hónap múlva visszajönne, és minden lenne a régi. Viszont anya nagyon azt szeretné, ha apa máshogy állna egy-két dologhoz, főként ezért szeretne elmenni picit, hátha így változna a helyzet. Igazából ez az ő döntésük, nem kellemes ha állandóan veszekednek, hallgatni sem egy leányálom az ostoba indokaikat, lehet, így tényleg lenne változás. Nem tudom, mi lesz...