Nem bírtam már tovább az előző designt. Nagyon tetszett, ugyanis meg tudtam volna zabálni a kis édes kiskutyákat. Viszont nem illett hozzám és az oldalhoz. Most azonban itt a legújabb kinézet, immár őszi színekben pompázva egy kis deszkás jelleggel. Eddig talán ez tetszik nekem a legjobban az eddigiek közül, bár a Ti véleményetekre is számítok ismét. A modulcímek pedig remélem mindenki számára ismerősek egy bizonyos versből, ami a készítés közben jutott az eszembe vélelenül, így azokat is átírtam.
Holnap megyek Pestre az OSG miatt, remélem lesz annyira jó, mint tavaly. És remélem, hogy mindenkivel sikerül ott összefutnom mástnem egy-két mondatra, akikkel elterveztük. Ennyi voltam mára, még gyorsan írok a cseréknek, majd megyek aludni. Legyetek jók, élvezzétek ki ezt a hétvégét!<3

Nem rég volt erről egy érdekes eszmefuttatásom egy barátnőmmel, hogy vajon mit is érdemes magadra tetováltatni. Eléggé különböző véleményen voltunk, le szeretném írni az én álláspontomat. Viszont már az elején leszögezném, hogy ez csak is az én egyéni véleményem, ezt más (valószínűleg elég sokan) nem így látja. Engem viszont érdekel a téma, tehát virtuális tollat ragadva most körmölni kezdem gondolataim.
Kezdjük ott, hogy szeretem a tetoválásokat. Persze csak ha az igényes és szép. Másokon igazából mindenféle tetoválás tetszik, ha illik az adott emberhez, az már más téma, hogy magamon milyet tudnék elképzelni, de erről inkább egy későbbi bejegyzésben talán. Ott kezdődött az apró kis nézeteltérésünk, hogy vajon mit érdemes magadra tetováltatni, és mit nem. Hát igazából nem is tudom, hogy mivel kapcsolatban egyezett a véleményünk, konkrétan semmiben. Én már az idézeteket elcsépelt dolognak tartom, mindenki írja őket mindenhova, igazából anélkül, hogy átgondolná a jelentését. Üres szavak, nem értik a lényegét, annyi kedvencük van, aminek a fele üti egymást... És akkor magukra tetováltatják. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit varrat magára, a saját bőre, de ennek van értelme? Hogy évek múlva rájöjjenek, hogy igazából semmit nem jelent ez nekik. Egyszer olvasták, meg tetszett, nem ösztönzi őket semmire, semmi emlék hozzá, mélyebb gonolat, csupán jól hangzik. Mert rengeteg ilyen van.
Másik kedvencem, a varrassuk magunkra a szerelmünk nevét vagy legalább a kezdőbetűjét. Szinte hetente látom itt-ott az ilyen képeket, majd rá kis idő múlva természetesen megjelenik az állapotnál az "egyedülálló" szócska is. Akkor pedig néznek mint Rozi a moziban, hogy ezzel most mi legyen. Vannak örök, életre szóló szerelmek, ismerek ilyet is, nekik az ismerkedésük dátuma van a csuklójukon, majd a házassági évfordulójuké. Viszont amikor egy tizenegynéhány éves bevállal egy ilyet... A poén pedig az, hogy legtöbbet olyanoknál látom, akik gyakran váltogatják életük szerelmét. A végére az egész abc ott fog díszelegni a derekukon. És az is lehet, hogy a következő partnered nem fogja túl jó szívvel nézni, hogy neked a Pistike neve ott virít a válladon. Ez a tetoválás véleményem szerint szolgálhat egy rossz emlékként, ha esetleg csúnyán összekaptatok az illetővel és a pokol mélyére kívánjátok egymást, vagy akár szép emlékként is az együtt töltött hónapok/évek miatt. Akár tanulság is lehet.
A következő eltérés az arcképeknél volt. Ezt viszont én nem tartom hülye ötletnek. Láttam már olyan apukát, aki a kislánya képét tetováltatta a karjára. És ott van az az eset, amikor a példaképüket vagy olyan embert varratnak magukra, aki valamilyen szinten inspirálja őket valamire. Ez szerintem jó dolog. Persze erre is van ellenpélda, mint mindenre.
Következzenek az apró kis szavak. Talán a "legmenőbb" a love felirat, főként csuklón vagy az ujjakon. Sztárokon csak-csak elnézegetem meg másokon, úgy igazából tetszik is a dolog. De magamon valahogy nem tudnám elképzelni... Olyan hamar meg lehet bánni az ilyet. De, hogy itt is legyen valami jó... Egy közeli ismerősöm az eddigi élete során elég nehéz dolgokon ment keresztül, sajnos töbször próbálkozott már durvább dolgokkal is önmaga ellen, ami akár szörnyűséghez is vezethetett volna. Ő még is átvészelte ezeket, most úgy-ahogy boldog, próbál pozitívan tekinteni a jövőjére és ahogy én ismerem, ennek érdekében mindent megtesz. Most egy hope feliraton gondolkozik vagy egy "Soha ne add fel"-hez hasonló angol feliraton, ezt sajnos nem tudom pontosan. Viszont róla annyira lejön, hogy neki ez tényleg fontos, ez emlékezteti arra, hogy hova ne jusson vissza és csak előre tartson az életében.
Senkit nem szeretnék lebeszélni a tetoválásokról, én is szeretnék majd a későbbiekben. Viszont szerintem nem ártana azért alaposabban átgondolni, hogy mit is szeretnénk magunkon viselni életünk hátralévő részében, mert az bizony ott marad, egy stílusváltásnál nem szabadulsz olyan könnyen tőle, mint a megunt ruhadarabjaidtól, mellesleg nem egy olcsó mulatság. Akár gondot okozhat később munkahelyeknél is, nem árt előre tervezni. Egy nem kívánt tetoválás pedig alaposan rombolhat az önbizalmon is. Természetesen tisztába vagyok azzal is, hogy a már felsorolt állításaimra mindenhol van ellenérv, valószínűleg sokatoknak van olyan ismerőse akire a fent leírtak nem igazak. Nem is őket akartam "bírálni". Ha valakinek akár egy apró szivecske is sokat jelent, netán erőt ad neki és örömel néz rá, akkor csináltassa meg, ez teljesen az ő döntése.

Nem igazán rajongok a pop számokért, azonban ha mások előadásában hallgatom már rögtön megváltozik a véleményem. A legtöbbet screamo változatban hallgatom, az itteni lista nagy része pedig általában valamelyik Punk Goes Pop albumról származik.

1. A Faylene Sky - Break Your Heart - meghallgatom
2. Attack Attack! - I kissed a Girl
3. Breathe Carolina - Down
4. We Are Defiance - Airplanes
5. The Ready Set - Airplanes
6. Mayday Parade - In My Head
7. Woe, Is Me - Last Friday Night
8. Artist Vs Poet - Bad Romance
9. The World Alive - Heartless
10. Good Charlotte - Sexy Back
11. Replay (Screamo version) - meghallgatom
12. Kindom Hearts - Just dance
13. My Sky Your City - Pokerface
14. The Promise Estate - You Belong Wirh Me
15. Woe,  Is Me - Tik Tok
16. I See Stars - Till The World Ends
17. Go Radio - Rolling in the Deep
18. Family Force - Bulletproof
19. Sleeping With Sirens - Fuck You
20. Hot 'n' Cold (Screamo Cover) - meghallgatom

Már régóta szemeztem ezzel a karkötővel, ma pedig végre időt szántam az elkészítésére. Nem egy nagy ördöngösség, mellesleg szerintem nagyon jól néz ki. Na de lássunk is hozzá.

Kellékek:
+ 18db M5-ös "anya"
+ fonál, vagy 3 szál bőr
+ fogó
+ egy már nem használt karkötő

Beszerzés:
Az anyákat én apu szekrényéből nyúltam, szerencsére pont találtam elegendőt. Gondolom csavarboltokban és ilyen helyeken lehet kapni nem túl horrorisztikus áron, én 5-ös méretűvel csináltam. Fonált gondolom mindenki tud szerezni, bár én inkább ezeket a vékony kis bőrszíjakat ajánlanám, szerintem azzal sokkal jobban mutat. Én ilyet az Apacsban vettem, 100Ft/db áron. A régi karkötőnek pedig csak a két vége kell, de ez sem kötelező, megoldhatod simán kötözős módszerrel a körkötő feltevését a csuklódra.

Már előre le szeretném szögezni, hogy a filmkritika írás nem az erősségem, mivel én akár szinte minden bugyuta filmet besorolok az 1-2 alkalommal bőven nézhető kategóriába, ezáltal pedig nem szokásom túlzottan lehordani a filmeket. De nézzük is az első kritikákat, ahol most a táncos filmeké a főszerep.

Step up 4

Szeretem a Step up filmeket, bár sokak szerint túl sablonszerűek, unalmasak, felesleges belőlük ennyi rész. Az alaptörténet ebben a filmben sem kiemelkedő, tipikus utcai táncos banda a főszerepben, ám kivételesen végre nem arról szól, hogy győzzük le a gonosz ellenfél csapatot. Természetesen megjelenik a szerelmi szál is a szokásos hirtelen feltűnő lélegzetelállítóan táncoló lány színre lépése után, a film háromnegyedénél pedig jön a kihagyhatatlan rész, miszerint a mi kis két főszereplő hős szerelmesünk végérvényesen összevesznek, persze egyikük sem hibás. A végkifejlet mi más is lenne, mint a happy end. Ilyen téren tényleg elég sablonosak ezek a táncos filmek, bár erre már a 2. résznél rájöhettünk, hogy itt bizony nem a történeté a főszerep.
Azt ugyanis ezekben a tánc kapta, ami azonban véleményem szerint kifogástalan. Látványos koreográfiák profi kellékekkel, azt hiszem ebben nem szenvedünk csalódást a másfél órás film alatt. Nekem a zenék is elnyerték abszolút a tetszésem, bár akik nem rajonganak túlzottan a dubstepért lehet, hogy picit csalódottak lesznek zenei téren. Egyébként különösen örültem amikor egy-két régebbi karakter is feltűnt. Így dióhéjban ennyi lenne, egy unalmas napon szerintem elég látványos film, én ajánlom.

Streetdance 2
A Step up filmekhez eléggé hasonló, ugyanúgy utcai táncról és versengésről szóló filmsorozat 2. része. Ez volt az a film, amit háromnegyed óra után kikapcsoltam, mert borzalmas volt. Eleve az elején szörnyen elhúzzák a szereplők bemutatását, utána pedig szintén nem indul be a történet. A története szinte egy az egyben ugyanaz, mint az első részé: táncverseny, amit meg kell nyerni, ám itt a balett táncosok helyett egy latin táncos-párost kérnek meg, hogy vigyenek egy kis színt a koreográfiába. Valószínűleg valamikor befejezem a filmet, utána pedig folytatom ezt a kritikát, így azonban nem tudom sokra értékelni a filmet, az első fele halál unalom. Igazából a táncok sem nyűgöztek le benne túlzottan.