Saját fotók, unatkoztam reggel hazaindulás előtt.

Igazából az elmúlt napok egészen zavarosak számomra. Sziget óta nem sikerült még normálisan pihennem magamat, mellesleg folytonosan megzavarodok, hogy milyen nap is van, bár ebbe már a fesztivál előtt is belekavarodtam. Na mind1. Tegnap nem írtam, és lehet, hogy az az elötti nap sem, nemtudom mi melyik nap volt. Tehát a lényegre térve. Le szeretném szögezni már a bejegyzés elején, hogy amit most mesélek számomra tényleg nagyon fontos volt. Lehet teljesen őrültnek vagy dilisnek tartani utána, hogy egy "apróság" miatt felrohantam egészen Pestig nem fog érdekelni. Adok mások véleményére, de ez kivételes eset most. Nekem sokat jelentett az a kép, tehát nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol. De miről is hablatyolok? Kezdem az elején.
Tegnap délelőtt hazaértem Pestről, itthon pedig csak punnyadtam jobbra-balra. Szívesen maradtam még vona, akartam menni esetleg A38-ra is. Aztán olvasgatom unalmamban a twittert, nézem, Netsky megy A38ra. Na mondom bazdmeg... Ráírtam Timire, de neki fájt a feje szóval közölte, hogy ő biztosan nem jön. Oké, volt két percem kitalálni, hogy visszamenjek-e Pestre. Aztán eszembe jutott, hogy a Vivivel a múltkor amúgy is oda akartunk menni, de akkor nem volt semmi értelmes és még Pesten volt fent az albiba. Na akkor rögtön szervezés, majd 10 perc alatt összekészülődtem és rohanás a buszhoz. Szerencsére az pont ott a Petőfi hídnál tett le, ahol már várt rám Vivi két sráccal. Akkor gyorsan irány A38 (ez olyan 9 körül lehetett). Bent járkáltunk jobbra-balra, ugyanis én közöltem, hogy tényleg szeretnék egy képet Netskyjal meg váltani vele pár mondatot, mert ez nekem fontos (a legjobb emberrel mentem egyébként. Ő Alice Cooper miatt Csehországig "rohant" innen, tehát átérezte a helyzetem :D). Nagynehezen észre vettem a pultnál, majd erőt vettem magamon és odamentem. Lehet bunkónak tartani, hogy miért zavarom szerencsétlent amikor valószínűleg ő is bulizni próbál. De mind1. Tehát kb 3x elnézést kértem, hogy zavarom, majd németül beszéltem neki pár mondatot (ilyen folyékonyan még sosem beszéltem németül, még én is meglepődtem). Egyébként tényleg nagyon közvetlen volt, aranyosan válaszolgatott. Aztán lett egy közös fotó is, utána pedig már nem nagyon akartam zavarni. Közben egyébként szereztek a srácok piát, utána csocsóztunk meg kiültünk oda, ahol letámadott minket két svéd pali, akik éppen legénybúcsúztatót tartottak. Hazafele viszont végig rettegtem, ugyanis indulás elött 1 órával éppen hattyú halálát játszottam egy srácnak, hogy már hazaértem Pestről tehát közös program lefújva. Tehát csak összejött végre az a kép és a pár mondat, ugyanis eddig mindig a célegyenesben jött valami közbe. Nem hiszem amúgy, hogy van még egy hülye, aki egy órát képes lenne ilyen miatt utazgatni... Viszont számomra örök emlék marad, bőven megérte. Ma viszont megint korán keltem, szülinapozni mentünk rokonokhoz, holnap ismét korán kelek, mert megyek Szigetre. Legyetek jók addig is, sziasztok!<3

Ui.: amúgy nem felejtettem el, hogy ígértem egy képet a chatben, hozom amint lesz egy pici időm és kialszom magam!!
 

Hamarosan jön egy bejegyzés arról, hogy miért is voltam keveset a blogon az elmúlt napokban, de először is erről a díjról szeretnék beszélni. Ismét többen gondoltatok rám, névszerint Fanni, Dalma, dushii, Lis, courtney és Carrie. Nagyon szépen köszönöm nekik, rettentő jó érzés.

Úgy ahogy kipihentem Sziget fesztivált, szóval most meg is írom a beszámolót amíg frissek az emlékek. Egyébként egy-két dolgot leszámítva remekül éreztem magamat. De kezdjük az elején. Tegnap, azaz szerdán csak féláras napijegyet vettünk. Jó lett volna egész napos, de mivel megyünk vasárnap is így lett megoldva. Egyébként is, ami elsősorban érdekelt az éjszaka volt. Rövid alapozás után elindultunk és már az elején sikerült magamat beégetnem a bkv sátornál. Nem is én lettem volna. Még 11 előtt nem sokkal bejutottunk, majd első utunk az A38-as sátorhoz vezetett. Sikerült viszonylag elöl, a 4. sorban helyet találnuk középen. Végül a 2. sorba lökdöstek. Hamarosan elkezdődött Dope D.O.D., bár kissé nehézkesen indult. Lejátszottak egy számot, 10 perc szünet, még 1 szám, megint szünet. Végül megoldották a problémát. Amúgy hatalmas bulit nyomtak a srácok, sokkal jobb volt mint vártam. Többször is lejöttek közénk, ami nálam plusz pont, hoztak piát is. Utána bekerültünk az első sorba pont középre, nagyon jó helyünk volt. Következett Dirtyphonics, a srácok nagyon jól nyomták. Bár a vége számomra kissé unalmas volt, egyedül már csak az utolsó szám dobott a hangulaton. Amúgy ők is lejöttek, szétpecsételtek minket, kaptunk matricát meg ilyesmik. Amire kitérnék kicsit, azok a biztonságiak. Nagyon korrektek voltak, mellesleg a biztonsági srác aki velünk szembe állt állati jó arc volt, ő is ott táncolt. Mellesleg hoztak vizet amikor látványosan szenvedtünk, spricceltek is minket vízzel. Egyébként körülöttünk mindenhol külföldi emberek álltak, egyetlen magyar pár volt csak mellettünk. Szépen védtük a helyeinket velük az első sorban, mert jó dolog, hogy ennyi külföldi jön a Szigetre de azért az első sorban legyenek magyarok is.

Utána kezdődött Netsky Mc Darrison társaságában, amit a legjobban vártam. Mellém betoltak egy tolókocsis csávót, aki amúgy hihetetlenül aranyos volt. Volt olyan is, hogy átkaroltuk, felkelt egy picit, a kordonon támaszkodott és úgy tomboltunk elöl. A kezem amúgy sikeresen kiégették úgy, hogy felhólyagosodott. De hatalmas buli volt, óriási hangulat, bár számomra Netskytól még mindig az áprilisi a favorit. Bár az én szememben ez így is az átlagon felülinek számít. Ami viszont baszottul idegesített az az, hogy a vip-es emberek felmentek a színpadra és ott táncoltak. Ez nem is volt zavaró amíg hátrébb csinálták ezt, de a végére akkora tömeg lett a színpadon, hogy a felét elfoglalták. Na akkor a biztonságiak leküldték őket. Persze eléggé irigyeltem őket azért. Miután Netsky végzett, Mc Darrison lejött, aláírta a Hospital Records pólómat. Majd nagynehezen elmagyaráztam neki, hogy intézze el valahogy ha lehetséges, hogy Netsky is aláírja (nem ártana megtanlunom angolul végre...). Amúgy aranyos volt, rögtön kérdezte, hogy hányan vagyunk, mondtam, hogy ketten és már vitt volna be hátra a backstagebe. Ekkor tűnt fel egy kedves biztonsági őr, aki közölte, hogy mi ugyan nem megyünk hátra. Azt megértem, hogyha csak én simán kérem, hogy had mehessek hátra, azt mondják, hogy ilyet nem lehet, de ha a fellépő magától ajánlja fel, mért nem engednek be egy 5 percre? Na mind1. Az mc meg már ott veszekedett vele, hogy de hát mi vele vagyunk, másszunk át a kordonon, így visszagondolva vicces volt azért. Utána már csak járkálgattunk erre-arra, letámadott rengeteg nem magyar. Némelyikkel elég nehezen sikerült megértetni, hogy mi ugyan nem beszéljük a drága nyelvüket, de mind1. Majd mikor elsétált mellettünk egy magyar csoport és ránk köszöntek, talán túl lelkesen is örültünk, hogy végre magyar emberek. 5 körül indultunk el hazafelé, most pedig még mindig itt vagyok Pesten, majd csak holnap reggel megyek haza. Ne haragudjatok az összecsapott és néhol össze-vissza fogalmazott beszámolóért, igazából még mindig piszok rosszul vagyok. Fáj mindenem, izomláz, enyhe másnaposság... Ettől függetlenül nagyon várom a vasárnapot is, arról talán összejön egy értelmesebb bejegyzés is. Holnap jövök, legyetek jók!<3

Igazából ez szerintem egy eléggé érdekes téma, ha picit több időm lenne rá, valószínűleg jobban átgondolnám és bővebben kifejteném az álláspontomat erről. Viszont eléggé sietősre kell vennem most a blogolást, nemsokára indul a buszon, a dolgom pedig még rengeteg. Igazából hiszek is benne meg nem is. Itt két példát szeretnék felhozni, mindkettő saját tapasztalat. Konkrétan lassan 3 éve volt, hogy megtetszett egy srác így első látásra. Persze, azért ott nem annyi volt, hogy ránéztem és meghaltam a kinézetétől, ennél azért több volt, odajött satöbbi. Na mind1. Lényeg, hogy megfogott benne valami, de olyannyira, hogy számomra ő a Top 1 pasi azóta a buli óta, ahol megláttam. (Azóta egyébként sikerült megismernem őt közelebbről) Így természetesen még jobban beleestem, tehát itt azthiszem igaznak bizonyult a mondás. A másik példa szintén egy buli alkalmával megismert srácról szól, nála viszont a kinézete mellett a személyisége nyűgözött le. Persze, jól nézett ki, viszont egyszerűen olyan durván pozitív "erő" sugárzott a srácból, hogy az valami hihetetlen. Ha csak mellette álltál, akkor is érezted. Tényleg nagyon komoly pozitív személyisége volt, ami számomra szinte a legjobb emberi tulajdonság. Viszont ha valaki első ránézésre megtetszik, az korántsem szerelem. Ebben viszont biztos vagyok. Addig ezt senki nem jelentheti ki (persze, kijelentheti, de akkor önmagát is becsapja az illető) amíg rendesen meg nem ismeri. Az pedig nem egy-két sziamizu vagy egyéb felszíns beszélgetések után lesz. Még az sem számít igazi ismertségnek, legalább is nálam. Persze, rengeteg olyna is van, aki első látásra "beleszeret" a nagy Ő-be, utána megismerkednek és kiderül, hogy egymásnak lettek teremtve. Na, az ilyenekre mondom, hogy igazán szerencsések... :D Ezt a témát most nem is részletezném bővebben, azthiszem mindent elmondtam. Holnap (remélhetőleg) jövök egy alapos kis élménybeszámolóval a Szigetről, amint kissé összeszedtem magamat. :D Addig is legyetek jók!<3